Így tőzsdézz okosan!

2015. Október 01. 12:22:08

Gyakran fordulnak hozzám tőzsdézéssel kapcsolatos kérdésekkel az ismerőseim, illetve a Millásreggeli hallgatói is. Vannak köztük specifikus, kimondottan egy problémát vagy társaságot érintő kérdések. Sok közülük azonban általános jellegű – ezekre nehezebb válaszolni, mert nincsenek olyan matematikai pontosságú elvek, amelyeket ha betartunk, akkor nyereségesek leszünk. Vannak azonban általános irányelvek, amelyeket ha nem tartunk be, biztosan veszteségesek leszünk. Nézzünk tehát a legjellemzőbb ilyen kérdéseket, természetesen a válaszokkal együtt.

Mikor és miből tudom, hogy készen állok a tőzsdézésre? Mikor nevezzek be erre a nem babra menő játékra, hogy kikerüljem a tipikus hibát, hogy csak akkor kezdjek bele, mikor a laikusok, amikor már a postás is benne van?

Egyszerűen megválaszolva: mindenki akkor áll készen a tőzsdézésre, amikor eldöntötte, hogy készen áll rá. Persze, azért kell még pár dolog. Például egy kis alapismeret, némi felkészültség és egy olyan összeg, amit erre szánunk – ezt úgy értem, hogy nem fog hiányozni a családi költségvetésből, ha valami nem úgy alakul, ahogy várjuk. Persze, bízunk abban, hogy megfelelő elővigyázatossággal és jó kockázatkezeléssel ez nem fordulhat elő, de sajnos a tőzsde nem babra megy, egy rajtunk kívül álló esemény mozgathat akkorát a piacon, hogy hamar elpárologhat az addig ígéretesnek tűnő befektetésünk. Remélem, így az elején, nem nagyon ijesztettem rá mindenkire, de higgyék el: jobb félni, mint megijedni.

Mennyiben hagyatkozhatom a megérzéseimre, hiszen a hatodik érzék, meg a „szimat” fontosságáról szólnak a cikkek, filmek meg a legtöbb sikersztori?

Nagyjából semmikor. A rutin meg az évek (és nem az enyém, hanem az eddig összegyűlt befektetői adatok) támasztják alá azt, hogy a filmekben látott megérzés, alapvetően nem működik. Sőt, ha megnézzük, hosszabb – mondjuk 5 éves - időtávon, hogy az ún. daytraderek - tehát a napon belül kereskedők -, a megérzéseikkel és az infóikkal átlagban mekkora hozamot csináltak az Egyesült Államokban, akkor kiderül, hogy kevesebbet, mint ugyanebben az időszakban az irányadó S&P500-as index. Azaz, ha valaki szimplán ezt „vette volna meg”, ahelyett, hogy 5éven át folyamatosan kereskedik, akkor jobban járt volna. Nyilván vannak olyanok, akik éppen jókor vásároltak be egy bizonyos cég papírjaiból és nagyon jól jártak. Később ők majd azt mondják, hogy megérzés volt. De mit mondanak azok, akik pont rosszkor szálltak be? Ők is vannak ám páran…

Hány dologba nevezzek be és mi alapján döntsek a kezdésnél?

Először érdemes tájékozódni arról, hogy az adott tőzsdén, pl. a Budapesti Értéktőzsdén vagy a New York Stock Exchange-en egyáltalán milyen a forgalma egy bizonyos értékpapírnak, mennyi az értéke, milyen tényezők befolyásolják a mozgását. Aztán azt is érdemes latolgatni, hogy mi a célja a befektetésnek: ha például egy TBSZ számlára vásárol valaki egy vagy több értékpapírt, akkor az optimális, ill. adómentes hozamhoz, ott legalább 5 évig várni kell vele.

Hogyan, mi alapján értékelhetem a csomagom teljesítményét? Épp túlteljesít és zuhanás várható vagy még érdemes bent maradni?

Az, hogy meddig érdemes bent maradni, nehéz kérdés. Nyilván mindenki olyan optimista szcenáriót képzel el, hogy olcsón vesz és drágán ad, mindezt többször. Ez persze egyrészt nem létezik, másrészt minden relatív: mi az, hogy olcsó? Mi az, hogy drága? Mihez képest? Közelítsük meg másként, például a célok vagy az elérni kívánt hozam felől. A célok tekintetében el kell előre dönteni, hogy milyen időtávban gondolkodunk. Amennyiben tartós befektetési számlára vagy nyugdíj előtakarékosságra szánjuk pl. a részvényekbe fektetett pénzt, akkor minimum 5 évben gondolkodunk és adót akarunk optimalizálni. Olyan papírba vagy papírokba tegyük a pénzünk, amelyeknél van fundamentális oka, hogy magasabb értékben tudjuk majd eladni. Nem biztos, hogy érdemes olyan céggel kezdeni ilyenkor, amely nemrég került a tőzsdére, ahol még nem tiszta, miből lesz a nyereség. Inkább jól megalapozott, a múltban már szépen fejlődő cégekkel érdemes kezdeni. Elképzelhető, hogy így is látunk majd a saját vételi árfolyamunknál alacsonyabb árfolyamot az elkövetkező 5 évben, de alapvetően arra számítunk, hogy jól jövünk ki a dologból. Ilyenkor az irányelv az, hogy nem szabad kapkodni, ki kell várni, de nyilván minden eset egyedi. A legfontosabb, hogy kellően tájékozódni kell. A másik megközelítés lehet az elérni kívánt hozam: addig maradjunk egy papírnál, amíg meg nem hozza azt, amire számítottunk – a legmagasabb értéken nehezen sikerül majd kiszállnunk. Ebből sokszor az következik, hogy már eső trendben próbálunk túladni a papíron és mire sikerül, már messze a csúcs.

DEFAULT

Mégis honnan tudhatom, hogy az én csomagom is éppen hullámvölgyben van vagy épp teljesen el fog szállni a közeljövőben?

Ha tudnám a kérdés második felére a választ, akkor most ezeket a sorokat nem írnám, vagy ha mégis, akkor valahol a Karib-tengeren lévő jachtomon tenném mindezt. Nem tudhatjuk. Visszamenőlegesen okos az ember, és a 2008 után látott mélyrepüléseket most már hullámvölgynek látjuk, de akkor, amikor benne voltunk, még senki nem tudta, hogy V, vagy W alakú lesz majd a hullámzás, esetleg nem is lesz felívelő trend a végén. Két alapvető megközelítés létezik arra, hogy próbáljuk „megjósolni” egy részvény teljesítményét: a fundamentális és a technikai elemzés. Mindkettő hasznos lehet, mindkettőnek megvannak a hívei. Érdemes folyamatosan tájékozódni, esetleg mindkét elemzés alapján megnézni, mi is várható a céggel kapcsolatban, amelynek papírjaiban éppen pénzünket tartjuk vagy szándékozunk tartani. Ha nem jön közbe semmi váratlan esemény, jó eséllyel találgathatunk arra vonatkozóan, hogyan fog teljesíteni a jövőben.

Mi tévő legyek, ha beüt a krach, egy egyébként jól teljesítő részvénynél vagy szektornál a tőzsdén? Mikor vásároljak és mikor várjak inkább?

Alapvetően vásárolni vagy éppen vételi pozícióban lenni nyugodt, kiegyensúlyozott környezetben érdemes csak. Kezdőknél ez hatványozottan igaz. Amikor volatilis a piac- tehát nagyok az ingadozások - feszültség van, a legkisebb hírre is idegesen reagálnak a befektetők. Ekkor a legkönnyebb gyorsan lenullázni magunkat. Vegyünk egy aktuális példát: a szeptember 17-i FED (Federal Reserve System: az Amerikai Egyesült Államok jegybankjának szerepét betöltő pénzintézet) döntés évek óta az egyik legfontosabb volt. Nagy kérdés volt, hogy mi lesz az alapkamattal, emel-e vagy sem? Mivel ezt lehetetlen volt előre tudni (bár a piaci szereplők latolgatták az esélyeket) és nem volt mindegy a gazdaság, tőzsde, devizapiac, nyersanyagok szempontjából sem a döntés, a piac ideges volt és nyugtalan. Bölcs elemzők és tőzsdések ilyenkor inkább zárják az addig nyitott pozíciójukat és kivárnak. Majd lesz idő még gondolkodni, meg taktikázni, ha már látják az irányt.

Hozzászólások
Szólj hozzá
*-gal jelölt mezők kitöltése kötelező.