Mi a helyzet a görögökkel?

2015. Július 09. 14:25:21

Továbbra is él-e az athéni szobafoglalásom, tudok-e kártyával fizetni a muszakáért a görög tavernákban, hány eurót vigyek magammal készpénzben a korfui nyaralásomra? Jelenleg is megy a huzavona a görögök, az Európai Unió és az IMF között, és bár a hellászi nyaralás kérdésköre sem utolsó szempont, a helyzet azért az előbbieknél jóval komolyabb kérdéseket is felvet. Olyanokat, amelyeken nemcsak a görögöknek, az uniónak, hazánknak érdemes elgondolkodniuk, hanem nekünk is.

Először is szögezzük le: az senkinek nem jó, ami most zajlik – a görögöknek sem, és a közös monetáris övezetnek, tágabb értelemben pedig az Európai Uniónak sem. Hogy miért, az egyértelmű: az ilyen, a világgazdaságra is nagy hatást gyakorló eseményeknek soha nincs egyszerű és gyors megoldása – évek kellenek majd, amíg a helyzet, így vagy úgy letisztul. Nézzük meg akkor, hogy minek is kell letisztulnia.

Az nyilvánvalóan elég korlátolt megközelítés, amit a tömegmédiában a legtöbb esetben lehet látni, miszerint az eddig „bohém tücsökként” – vagy stílszerűen kabócaként – vígan eléldegélő görögök túlköltekeztek, nem dolgoztak és most ennek a levét isszák. Nem csak előítéletektől hemzsegő gondolatok ezek, de egydimenziósan is kezelnek egy sokrétű problémát. Ha megnézzük ugyanis a gazdasági adatokat, akkor tisztán látszik, hogy a görögök problémái, úgymint elszálló államadósság, magas nyugdíjak, eltúlzott bérek, stb. egyrészt egyáltalán nem egyediek az unióban, másrészt sokszor kontextusból kiragadottak. Ahogy a világ vezető közgazdászai – sokan közülük Nobel-díjasok – elmondták, a gondok rendszerszintűek és ilyen megoldásokra lenne szükség. Nem lehet megszorítást megszorításra halmozni, ez fenntarthatatlan.

Érthető a hitelezők és az eurózóna vezetőinek hozzáállása is: aki hitelt nem fizet vissza, és túlköltekezik, az húzza meg magát. Sajnos azonban a görög dráma arra világít rá, hogy sokkal nagyobb a gépezetben a morzsa, mint korábban gondoltuk volna. A görög sztori rámutat egy egész rendszert érintő problémára, ahol a görögök koránt sincsenek egyedül, ott vannak még az olaszok, spanyolok, portugálok és írek is, másrészt az is egyértelművé kezd válni, hogy nem lehet mindent sablonokkal kezelni – egyedi megoldásokra van szükség. Ha jobban megvizsgáljuk, látható, hogy a görögöknél nem most kezdődtek a gondok, az egész válság a 80-as évektől kezdve gyűrűzött be idáig, és közben volt minden: diktatórikus rendszer, erőszakos államosítások, offshore vagyonkimentés, politikai korrupció, és még sorolhatnánk. 

DEFAULT

Egy kissé sántító, de párhuzamnak elfogadható példával illusztrálnám a helyzetet. Ha például egy család kerül csőd közeli helyzetbe, és nem tudja a hitelét visszafizetni, meg kell vizsgálni azt is, hogy mi zajlik az adott társadalomban. Vannak-e hasonló esetek? Meg kell vizsgálni azt, hogyan gazdálkodott a család a bevételével, milyen kiadásai voltak, ennek kapcsán a gazdasági környezetet, amitől ezek a bevételek és kiadások függtek és végső soron azt is, hogy a hitel feltételei és paraméterei mennyire voltak elfogadhatóak.

Ami most zajlik Görögországban, az pont ez: a helyzet nem fenntartható, de, ahogy azt maga az IMF is elismerte, még akkor sem lenne az, ha a görögök belemennének az újabb megszorításokba. Valahogy mégis meg kell oldani az ügyet, nem lehet, hogy egy tagállam csak úgy saját feltételeket szab. Akkor jöhetnének a többiek is. A megoldásnak olyannak kell lennie, ami nem veti vissza az országot évtizedekkel, lehetőséget teremt a gazdasági növekedésre, a fejlődésre, hogy – amennyiben így alakul – Görögország továbbra is az EU és az eurózóna hasznos tagja maradhasson. Könnyű a görögöket felületes ítéletek és sztereotípiák alapján szidni, és felettük ítélkezni. 

Nézzünk azonban kicsit magunkba. Mindenki ítélje meg, hogy eddigi élete során vajon mindig jól gazdálkodott-e? Minden pénzügyi döntést jól hozott-e meg, sőt, szülei is jól hozták-e meg ezeket? Ugye, hogy mi is elvárnánk azt, hogy úgy tárgyaljanak velünk a hitelezők ilyen esetben, hogy nekünk is legyen élhető jövőképünk? A megoldás nehéz, és valószínűleg rendszerszintű változtatásokra van szükség. A görög válság erre világít rá. Valamint arra is, hogy saját magunk is mindig fordítsunk kellő figyelmet a pénzügyi döntéseinkre, a tudatos gazdálkodásra, hogy legalább a részünkről minimalizáljuk annak esélyét, hogy valaha a görögökhöz hasonló helyzetbe kerüljünk.

Ha tetszett a bejegyzésünk, íratkozz fel a hírlevelünkre itt.

DEFAULT

További cikkek
Hozzászólások
Szólj hozzá
*-gal jelölt mezők kitöltése kötelező.